Pető Margit

Pető Margit művészi hitvallása: A művészi alkotás tükör, amelyben a kor, és a kor embere hibáival és erényeivel együtt visszatükröződik...

Mezőkövesdi születésű író-festő.
A Magyar Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát.
A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja.
A MAME tagja.
Pedagógus érdemérem: 1989.
Mezőkövesd díszpolgára: 1998.
Országos versíró pályázaton ezüst oklevél: 2001.

Főbb irodalmi művei:

"ROZMARING ÁGA? VIRÁGNAK VIRÁGA" c. prózai kötete 1984.

Tartalmazza a matyó hímzés-kincs tősgyökeres alapmotívumait és azok elnevezéseit. Matyó tájszólásban íródott, külön tájszótári szómagyarázattal kiegészítve:
"A matyólagziban az első bokrétavivő vitte az aranyozott rozmaringot a vőlegénynek. Az a legnagyobb dicsőség, első bokrétavivőnek lennyi... De csak az első rokon lehetett. Cifra tányérba az aranyrozmaring. A Naggyor Erzsa lagzijába első bokrétavivő vótam. Mintha most is hallanám, Borószile de édesdeden mondta: kislányom, te vagy az első, ittég a tányír rozmaringval e - te vigyed!"

"KEDVES VENDÉG TISZTELTESSÉL? NÁLUNK MEGVENDÉGELTESSÉL" 1987.

Jellegzetesen matyó ételek és alapanyagok megtermelése - betakarítása - felhasználása köré csoportosított mondanivaló az elillant gyermekkor varázsának lírai tükrében a közvetlen átélés élményét nyújtaja az olvasónak.
"Ma a felnőttkornak is a második feléről visszatekintve már tudom, hogy valóban csoda volt mindaz, ami hajdani gyerekszívemet megfogta. Vágyakozó írígységgel kérdezem: azok az iskolázatlan egyszerű emberek a gondok, bajok kátyújában hogyan tudták oly lemásolhatatlan életösztönnel megszabni a test és lélek szükségleteit. A mindennapi eledelt elsősorban testfenntartó fontosságáért becsülték. Áhítatos tiszteletet adtak minden betevő falatnak a szertartássá nemesült szokások. Külön hangulata volt früstöknek, ebédnek, kései vacsorának, köznapi és ünnepi fogyasztásnak; életükben betöltött szerepe szerint megadták rangját, megtalálták arányát, mértékét. "

"CSILLAGRÚGTATÁS" c. verseskötete: 1993.

Lírai töltésű versei erőteljes intenzitást sugárzó vallomások sorsról, szerelemről, az ember- és természet értékeinek féltéséről. Tükör a gyors társadalmi változásokban vergődő ember érzelmi életéről:

"HUMÁNUM"

Kőben, fában vízben
keresem az embert
- mert az emberben
már nem lelem az embert.
Magunktól menekülve
erdőkön, réteken
- vissza-visszatérve
vágyom az embert,
imádkozva és hörögve
könyörgök, sírok, üvöltök
mert féltem az embert.
Közétek tartozó
gyötrő magányban
reménytelen is örök
reménnyel őrzöm az embert.

Mezőkövesdnek szánt költeménye a MATYÓ HIMNUSZ (1998)

Miénk a múlt honnan jöttünk,
történelmünkből szőtt
emberi tudat;
- jelkép, mely összefog
tapasztalást és tanulságot,
távlatot, s utat
hogy mércénk legyen.
Pártatlan bizonyosság,
célzatos megfeledkezés helyett
önértékelő való...
Nem melldöngető hangzatosság
de - ahogy tették dolgukat őseink
meggyőző mindennapisággal
- naponta végzett dolgunk felelőssége
legyen teremtő erő
értelmes rend:
Túlzásoktól tiszta,
vérünkből nyert
ezerszer megharcolt összetartozás,
pályánk-szabta
kötelező példamutatás
- mert ezerszer mi is múlt leszünk!
Történelmünk szőttesében
egy-egy szál fonál,
élet-értékünkből
az idő-úr ujja
jelképet formál,...
Közös bérünk majd csak így lehet
utódtól főhajtás,
méltó tisztelet.

Az országos versíró pályázaton ezüst oklevéllel díjazott verse:

"SZŐKE TISZÁM", mely a - ciánszennyezés - hatása alatt született (2000. febr.)

"SZŐKE TISZÁM"

Vérző habjaid
jeges zajában
rémülten tátog az ÉLET
üveges szeme az égre kiált!
Iszonyat üli a tájat
ember-bűn hozta
a cián-gyilkot,
vegyszer-halált.
Rejtett millió kincsed
elárult-megölten
íme két partod
halotti gyepén kiterítve;
evezőt, s hálót
ma nem örömért,
hullát kutatón merítve
hullnak a könnyek
kínjaid zuhogóin át
szórjuk az átkot
vagy mondunk imát;
ó, a mi vétkünk
emberek vétke!
A telhetetlen kapzsizság
áldozata a VILÁG...
Én habfürtös szilaj Tiszám!
Az aranyláz
konoksága győz e,
vagy feléled szőkeséged
aranynál is drágább fényessége?