Az érem két oldala

A média az elmúlt hónapokban többször foglalkozott a Bogácsi Általános Iskolában folyó "szegregált" oktatással, a roma és magyar közösség szembenállásával. A TV2 kereskedelmi csatorna 2001. február 25-én az esti órákban a Napló című műsorban egy riportot sugárzott a büki roma - magyar bálról.

Nyílt levél Dr. Kaltenbach Jenő Ombudsman Úrhoz!

A megkeresett intézmény vezetője és a település Polgármestere az Ön kérésének megfelelően rendelkezésre bocsátotta a kért dokumentációkat, illetve együttműködött az Ön megbízottaival. A dokumentumok és a riport kapcsán ajánlással fordult az iskola fenntartójához, hogy az szüntesse meg a hátrányos megkülönböztetést, biztosítsa a szegregációmentes oktatás feltételeit. Az első gondunk az volt ezzel kapcsolatban, hogy az ajánlást a különböző újságok, tv- csatornák hamarabb megkapták, mint ahogy azt mi megismerhettük volna?? Az ajánlást a község Képviselőtestülete a soron következő ülésén tárgyalta, ahová az Ön hivatalának két munkatársa is megérkezett, azon részt vett, sőt a délelőtti órákban, az iskolában helyszíni ellenőrzést végeztek.

A második gondunkat az okozta, hogy munkatársai - akik magukat az Ön "szemének" és "fülének" aposztrofálták - kérdésemre elmondták, hogy a vizsgálat az Ön ajánlásával nem zárult le, ugyanis időközben kettéosztódott??? Ön élve a jogával osztott, csak mi nem élhettünk azzal a jogunkkal, hogy ezt hivatalosan is megtudjuk.

Tisztelt Ombudsman Úr!

Úgy gondolom, hogy Önnek hivatalánál és tiszténél fogva alapelve kell legyen az, hogy a törvényeket ne csak betartassa, hanem Önmaga is betartsa, kollégáival, beosztottaival betartassa. Úgy gondolom, hogy az Ön nagyon nemes feladatának úgy tud leginkább megfelelni, ha sok egyéb alapelv mellett a fent leírtaknak is igyekszik minél teljesebben megfelelni.

Persze tudom, hogy csak az hibázik, aki dolgozik és tudom, hogy rengeteg az Ön által elvégzett munka. Kevesebb munkát és kevesebb hibázást kívánva.

Tisztelettel:

A többség egyik képviselője,

Verhóczki Sándor települési képviselő

Válasz az Észak-Magyarország c. napilap 2001. február 12-ei számában közzétett "Nyílt levélre"

Tisztelt Képviselő Úr!

Országgyűlési biztosi munkámról számos, időnként a sajtóban is megjelenő észrevételt kapok, amelyeket általában - főként, ha jobbító szándékkal kerülnek megfogalmazásra - köszönettel fogadok.

Szeretném köszönetemet kifejezni az Ön "leveléért" is, azonban kénytelen vagyok néhány pontosító megjegyzést is megfogalmazni annak érdekében, hogy a bogácsi vizsgálat részleteit nem ismerő olvasókban ne alakuljon ki hamis kép eljárásomat illetően.

Örömmel nyugtáztam, hogy Képviselő Úr nem az országgyűlési biztosi vizsgálat érdemi megállapításait vitatta nyílt levelében, hanem kritikával kizárólag az eljárás menetét, formáját illette. Bírálatára elsősorban azért került sor, mert vélekedése szerint a bogácsi általános iskola ügyében megfogalmazott ajánlásomról hamarabb értesült a sajtó, mint a községi önkormányzat.

Általában tartom magam ahhoz a szabályhoz, hogy folyamatban lévő ügyekről nem adok tájékoztatást, ami azonban nem jelenti azt, hogy a vizsgálat tényéről nem kaphat megerősítést a sajtó. A bogácsi ügyben a nyilvánosság kizárására alapvetően nem volt lehetőség, hiszen a vizsgálatom alapjául szolgáló információkat magam is a sajtóból, pontosabban az egyik kereskedelmi televízió által, az egész ország nyilvánossága előtt sugárzott tudósításból ismertem meg.

Az RTL Klub által bemutatott felvételek ismételt tanulmányozása alapján kénytelen voltam megállapítani, hogy a bogácsi általános iskolában a roma gyermekek iskolai étkeztetése során eltérő abroszt és étkészletet használnak.

A tények "makacs dolgok", és a község, illetve az iskola vezetői hiába cáfolták a hátrányos megkülönböztetés megtörténtét, érdemi magyarázattal nem tudtak szolgálni az étkeztetés nyilvánvalóan eltérő feltételeire. Az iskolai étkezdében tapasztalt megkülönböztetés megszüntetésére ajánlást tettem, de ezzel csak vizsgálatom első - "könnyebb"- szakasza ért véget.

Ugyanis csak a 2000/2001. tanév kezdetétől, tehát szeptembertől vált lehetővé az iskolában folyó érdemi munka - konkrétan az oktatás - vizsgálata. Amit Ön levelében az országgyűlési biztosi eljárás "kettéosztódottságának" nevez, tehát nem más, mint a probléma jellegéhez igazodó, annak természetéből fakadó újabb eljárás lefolytatása - vagy ha úgy jobban tetszik, a korábbi vizsgálat folytatása - amely nélkül nem lehet teljes a bogácsi általános iskolában folyó oktatási-nevelési munka átfogó és kellő mélységű értékelése.

Úgy gondolom, hogy Képviselő Úr jogosan illetne kritikával egy olyan vizsgálatot, amely beérné a hátrányos megkülönböztetés külső jegyei megszüntetésével, és szemet hunyna az esetleg meglévő, valódi problémák felett, illetőleg nem tenne meg mindent az okok feltárása érdekében.

Egyetértek azzal a megjegyzésével, hogy csak "az hibázik, aki dolgozik", viszont feltételezem, hogy a nem kellően alapos, felszínes munka - főként, ha azt az ombudsmani hivatal munkatársai végzik - nem kevésbé adna okot az Ön bírálatára.

Végezetül engedje meg, hogy a képviselő-testület valamennyi tagjának sok sikert, és hibák nélküli munkálkodást kívánjak, a település többségi és kisebbségi polgárai közös érdekeinek szolgálatában

Budapest, 2001. Február 19.

(Dr. Kaltenbach Jenő)

Az érem "két" oldala?!
- Bogács és Bükfürdő esete kapcsán -

A média az elmúlt hónapokban többször foglalkozott a Bogácsi Általános Iskolában folyó "szegregált" oktatással, a roma és magyar közösség szembenállásával. A TV2 kereskedelmi csatorna 2001. február 25-én az esti órákban a Napló című műsorban egy riportot sugárzott a büki roma - magyar bálról. A riport kapcsán ragadtam tollat, mert úgy gondolom, hogy az abban elhangzottak végre próbálták objektívebben bemutatni a konfliktusok vagy konfliktushiányok okait, amelyek a két etnikum között az utóbbi időben kialakultak.

A bogácsi helyzet indokolatlanul felfújt médiavisszhanggal járt és negatív példaként híresült el. Ennek épp ellenkezője az osztrákhatár közeli Bükfürdő esete, amely üdítő kivétel és pozitív példa. Nagyra értékelem a nyilatkozó roma származású riportalany őszinteségét, kiváló helyzetértékelését és példamutatását. A riporter kérdésére, mely szerint várják-e a romák érkezését a településre, ahol nincs konfliktus a két etnikum között, a polgármester nagyon lényegre törő válaszából kitűnt, hogy:

- azokat a romákat várják, akik a saját lakhatási körülményeiket maguknak megteremtik, akár helyben is - azokat, akik a boldogulásuk érdekében önmaguk is sokat tesznek - és hajlandóak a helyi közösségbe "beilleszkedni".

Ez jó válasz lehet azon teoretikusoknak, akik a romatársadalom nyomorúságának, a hátrányos megkülönböztetésnek, illetve az ön-megkülönböztetésnek a megszűnését a többségi társadalomba történő beintegrálódásban illetve beintegrálásban látják megvalósíthatónak. Hajlamosak megfeledkezni azoknak az érdekeiről, akik olyan roma környezetben kénytelenek élni, amely meg sem közelíti a büki igényes romaközösség szintjét sem tudatilag, sem mentálisan.

A politika felelőssége - és nemcsak a törvényalkotóké - tetten érhető ott is, - például a különböző kisebbségi jogvédő szervezetek tevékenységében különösen -, ahol a jogvédelem és érdekérvényesítés mellett a kötelezettségek, kötelességek (el)hallgatása folyik. Meggyőződésem, hogy a büki példa, ha nem is egyedi, de mindenképpen unicum a magyar társadalomban. Aki igazán segíteni akar a hátrányos helyzetűeken, nagyon is jól tudja, hogy a jogok és kötelezettségek egyidejű megismertetése, elplántálása hozhat csak javulást a napjainkban az ország különböző helyein fellángoló roma-magyar konfliktusok kezelésében. A többségi társadalom tagjai egyre nehezebben viselik, hogy a hozzájuk képest (sok esetben) előnyös megkülönböztetésben részesülő kisebbségi - roma - csoportok többsége nem igazán erőlteti meg magát, hogy a büki példát kövesse. Tisztában vagyok azzal, hogy - mint azt a riporter is említette a műsor végén - a büki példa sokszorozódása nem lehet a megoldás.

Már csak azért sem, mert a körülmények nem mindenütt alakíthatóak azonosan, sőt épp ellenkezőleg, a környezet, a lehetőségek az ország különböző vidékein jelentősen eltérnek. Ehhez az eltérő determinációhoz szükséges hozzárendelni - legalább megpróbálni ! - az egyedi, specifikus megoldási lehetőségeket. (Az egyazon kaptafára készült lábbeli egyik esetben szorít, másik esetben pedig lötyög.) A kisebbségi társadalom tagjainak nemcsak a jogait kell érvényesíteni, hanem a kötelezettségeit is tudatosítani szükséges, mert bár a tolerancia jegyében a többségnek kell a kisebbség felzárkóz(tat)ása érdekében anyagi és egyéb áldozatot hozni, az eredmény nélküli áldozatvállalás tartósan senkitől sem várható el! Az érem "két" oldala tulajdonképpen ugyanaz az oldal, csak más szempontból, máshonnan tekintve. A bogácsi többség már eddig is sok áldozatot hozott annak érdekében, hogy a fentebb jelzett irányba mozdulva oldja a konfliktusokat, de a média különböző résztvevői a bogácsi áldozatvállalást semmibe vették, csak a "média-botrány" erősítésére szövetkeztek. Sajnálom!! Irigylem a bükiek helyzetét és egyben örülök is sikereiknek, jó közérzetüknek, tenni akarásuknak. Hasonló jókat kívánok a bogácsi lakosoknak is, legyenek azok akár romák, akár magyarok.

Bogács, 2001-03-13

Verhóczki Sándor alpolgármester