Pap Gábor

A KITALÁLT KÖZÉPKOR avagy a + 300 év

   (előadás jegyzet)

Magyarok Háza 2001. december 5. – 1701. december 5.

 I. rész

Az a 300 éves időhamisítás lesz a téma, amely jelenleg az európai történelemtudomány botrányköve. Nagyon érdekes jelenségnek lehetünk tanúi, mert egy olyan kérdésről van szó, melyet a tudomány, még 10-15 évvel ezelőtt is nagyon egyszerűen intézett el, csak hallgatott róla.

Jelenleg az internet korszakát éljük, amit arra találtak föl, hogy „Flinston családok” szintjén tartsák és árasszák el információval a szabadidővel rendelkezőket. Elsősorban az ifjúságot, azon belül is a fiatalabb réteget és ezáltal lehetetlenné tegyék, hogy a szerves műveltséggel megismerkedjenek. Azt gondolták, hogyha valaki mégis ilyen témát juttatna fel a hálózatra, az úgyis elveszik majd az adathalmazban, hogy senki nem fogja megtalálni. De nem így történt, és a saját csövükbe sétáltak be. 

Az a kutató csoport, melynek működését és eredményeit most röviden ismertetni fogom, 1992-ben közzétette az interneten az első idevágó felismerését. Nagyon okosan nemcsak a mellettük szóló írásokat, hanem azokat is, melyek velük vitatkoztak. Egy elmélet életképessége szempontjából ugyanis nagyon tanulságos, hogy először legyenek ellenérvek, a második szempont, hogy milyen szintűek ezek az érvelések. Saját magunkra vonatkoztatva például, ebből kiderül, hogy akiknek nem tetszik a mi műveltségünk, milyen szinten fogalmazzák ezt meg. Ez pedig arra figyelmeztet bennünket, hogy nem kell fölvennünk minden koszos, büdös kesztyűt, azok jó helyen vannak ott lent a sárban. Viszont az internetre kapcsolódók között ott vannak azok is, akik akár álneveken is, de meg tudnak és meg is akarnak védeni egy állítást, vonatkozzon az bármire, és erre az internet adott lehetőséget. Ez megint nagy tanulság. 

A kitalált középkor előzményei is tanulságosak, ugyanis két úton jutott el hozzám ez az írás. Először Miskolcon nyomta a kezembe egy fiatalember, azzal a megjegyzéssel, hogy egy nagyon izgalmas történeti munka, melynek lényege, hogy Nagy Károly, mint történelmi személy nem létezett, és az egész Karoling-kor egy kitalált történet. Ilyenkor mi az ember első reakciója: persze én meg a római pápa vagyok, mert annyira hihetetlen az állítás. A téma kutatója, a könyv szerzője Heribert Illig leírja az előszóban, hogy amikor először publikálta ezt az írását, - más részletezettséggel és más címmel, - csak annyit reflektált rá a szakmai sajtó, hogy akadt egy új Deniken, most éppen a történettudományban! - hiszen annyira képtelenségnek tűnt.

 A másik út, amin hozzám eljutott a téma, amikor a jelen előadássorozat egyik alkalmával egy hölgy adott nekem egy könyvet, melybe következőt írta: „Úgy néz ki nemcsak nálunk hazudnak!” És amikor elkezdtem olvasni, akkor vált világossá számomra, hogy már ismerős a téma, és rögtön megtaláltam az előző alkalommal kapott könyvet is.

 A meghamisított középkor két kutatási vonulat eredményeként ért össze Heribert Illig munkájában. Az egyik menet az időszámítás története, a másik pedig a hamisítások vizsgálatának során került a képbe, de a szerzőnk eredetileg elsősorban egyiptomi, tehát ókori témák kapcsán foglalkozott e témákkal, mely munka során figyelt föl bizonyos dolgokra, melyet publikált is egy folyóiratban, amit ő alapított, és 1989-ben indított el (német címének fordítása: Előkor, korai idő, jelenkor).

 A középkori hamisítások egy konferencia kapcsán kerültek be Illig úr látóterébe. Egy nagyon híres, hamisításokkal foglalkozó történész, egy konferenciát a következő szavakkal zárt le, miután egy pár írásról, melyeket a középkor derekáról származtattak, kiderült, hogy hamisítvány. Sajnos valami miatt mindig kimarad az újságcikkekből, hogy milyen arányban fedeznek föl jelenleg hamisításokat. 1996-ig a következők voltak az adatok: összesen 270 Nagy Károly okmány létezéséről tudunk, és ebből kiderült, hogy 101 db hamisítvány. Ezt egyértelműen minden szaktudós elismeri.

Fel kell tennünk a kérdést: Mi a hitele egy olyan történetkutatásnak, amely a saját történetének tetemes részében hamis adatokkal dolgozik, arra épít föl egy történelem-koncepciót és ami még ennél is veszélyesebb, ennek alapján tervez nekünk jövőt. Már idestova a felénél tartanak az összes fönnmaradt adat esetében, melyekről egyértelműen kiderült, hogy hamis.

 A konferencia zárszavában ezt a figyelemreméltó kijelentést tette Horst Ulmann: „a hamisítások egy közös jellegzetességet mutatnak. Ha ezek időpontját pontosan ismerjük, de a dokumentumok első felhasználása, tehát amikor először használják fel a hamisítás eredményét, nem akkor történik, hanem átlagosan 300 évvel később, és valamennyi ilyen fontos hamisítás – tételesen részletesen felsorolja – figyelemreméltó. Vajon honnan tudhatták, mondjuk 284-ben hogy 584-ben milyen események fognak történni, hogy annak az érdekében hamisítsák a forrásokat?” A következőkkel folytatja: „Engedjenek meg egy játékos konklúziót: két eset lehetséges: vagy minden hamisító próféta volt és pontosan tudta, hogy 300 év múlva mi fog történni, vagy valami gond van az időszámításunk körül!” Ennyit mert megfogalmazni egy szaktekintély valamikor 1986-ban. És 88-ban ezt egy írásában is közzétette.

Ez volt Heribert Illig kutatásának egyik indítéka. Ismerünk egy mondást is: Nem szokás hamisítani raktárra! Tehát nincs olyan, hogy csak hamisítanak dolgokat, és majd csak eljön az az idő, hogy ezeknek majd valakik hasznát fogják venni, mert minden hamisítás azonnal célratörő művelet.!

 A második gondolat, mely Illig urat eredményre vezette, az időszámítás története volt. Tudjuk, hogy a gregorián naptár revízió 1582-ben történt XIII. Gergely pápa parancsára, és 1582. október 4. után mindjárt október 15-ét iktatott be a naptárba, tehát 10 napot korrigált. Miért volt szükség erre a korrekcióra? Ne felejtsük el, hogy a komoly katolikus világban vezették ezt be, a reformáció ugyan még egy darabig nem vett róla tudomást, de aztán meglepően hamar átvette. Tehát a nyugati világ nem sokkal ezután már ebben az időszámításban számolt és számol mai napig is. És mert a keleti egyház nem vette át, ebből adódott az a furcsaság, hogy például a Nagy Októberi Szocialista Forradalom november 7-én tört ki, már ennyit elcsúszott október 25-éről. Ez a csúszás ugyanis a Julián naptárhoz képest történt – nevét Julius cézárról kapta – aki Krisztus előtt 45-ben vezette be, amikor is egységesítette az addig teljesen heterogén időszámítást. Miután nem volt fontos az ő korrekciós metódusa, tehát keveset korrigált, elcsúszott a tényleges időtől az, amit számontartottak. Ez azt jelenti, hogy hiába volt a nappal egyforma hosszú az éjszakával, a naptár még nem jelzett tavaszi napéjegyenlőséget. Ez pedig azért olyan fontos, mert a középkorban a tavaszi napéjegyenlőséghez számították a húsvétot és akkor még a húsvét számítása rendkívül fontos dolog volt egy társadalom életében.

Ez azt jelenti, hogyha elcsúszott a napéjegyenlőségtől a naptári adat akkor az egész mindenség elcsúszott, de a húsvét mozgó ünnep lévén valahova le kell horgonyozni, ez pedig a tavaszi napéjegyenlőség volt, és a mai napig is ehhez számítják ki. Ez a folyamat nagyon jól utánaszámolható. Számítógépek korában élünk, nézzük meg Krisztus előtt 45, adjuk hozzá 1582-t lényeg hogy ennyi évre vonatkozó csúszást kell korrigálnunk, pillanat alatt kidobja, 1587 évre ez 12,7 napot jelent. Ehhez képest a pápa 10 napot korrigált. Ez még magában nem tragédia, mondhatnánk nem volt akkor pontos számítási lehetőség, erre pedig az a válasz, hogy ebben nem lehet tévedni, a másik pedig: nem ez a gond – amit Illig is hangsúlyoz – hogy pontos a naptár. Tehát 13 nap helyett csak 10 napot korrigált és mégis pontos a naptár. Semmi baj nem lett volna, ha az a 3 nap csúszásban lett volna, de nincs csúszás, és így csak egyetlen dolog képzelhető el, hogy ennek a 3 napnak megfelelő év-mennyiség sohasem történt meg, csak be lett iktatva – és ez rendkívül fontos tétel.

Természetesen Illig nem 1-2 nap alatt jött erre rá és azonnal utána nézett, hogy nem létezik hogy erre az időszámítással foglalkozó tudósok rá nem jöttek volna. Ha mások nem is a csillagászok biztosan akad aki gondolkozik. És képzeljük el, rájöttek, de mit gondolnak mivel magyarázzák? Ezek után pedig semmi nemzeti kisebbrendűségi érzésünk nem lehet, mert még nekünk sem hazudtak ekkorát. A magyarázat: Nem Kr.előtt 45-ig korrigált a pápa, hanem a níceai zsinatig, ilyenkor pedig arra koncentrál az ember, hogy tudnom kéne mikor volt a níceai zsinat, és nem is gondolkodik hogy ez a blöff. Mert miért pont a níceai zsinatig, miért nem mondjuk napóleon trónralépésig? Mi köze ennek a kérdéshez? Egyszerűen arról van szó, hogy egy felgyülemlett hibát kell korrigálni, amiről tudjuk, hogy mióta gyülemlett fel, és ennek semmi köze nincs a níceai zsinat idejéhez. Ráadásul Illig volt olyan alapos, hogy utánanézett a níceai zsinat aktáinak, hátha mégis szóba került az időszámítás kérdése. És szóba sem került. Megvannak az eredeti akták.

Ez hasonló mert ismerjük azt az arcot, megjelenik a tévében, mosolyog és közli, hogy a Magyar Szent Korona nem lehet Szent István koronája, mert hiszen rajta van a paláston Szent István eredeti hiteles képe és azon nyitott korona van. És így szépen mosolyogva hazudik. És én az Akadémiánk elnökét innentől kezdve felmentem mert kis miska ezekhez képest, akik még nála nagyobbat is tudnak hazudni.

És ugyanazzal a mosolygó képpel bele azoknak a képébe, akik nézik, annak a 200 milliónak. Tehát itt 300 évvel semmi módon nem tud elszámolni sem a történettudomány, sem az egyháztudomány, sem a csillagászat tudománya, ez a 300 év – akár akarjuk akár nem – mesterségesen van becsempészve a történetírásba és nem a történelembe, mert sohasem történt meg.  Ez a tényútvonal gyakorlatilag annak az anyagnak, mellyel Illig foglalkozik.

Szó szerinti idézet következik Illig 1998-ban megjelent könyvéből:

„1991 januárja óta a következő tézist képviselem röviden fogalmazva. Az európai történelemben a VII, VIII. és IX. század művileg beiktatott időegységet képez. Ennek nincs semmiféle reális történése, úgyhogy maradék nélkül időtlen idő. Az előtte és az utána lévő korszakok pedig közvetlenül vagy csupán kis eltéréssel összekapcsolandók.  A kérdéses időköz ekkori tudásomnak megfelelően – 1991 – pontosan behatárolható. A fiktív, kitalált időszak 614 szeptemberétől 911 augusztusáig tart. Egy ilyen precíz adatolást azonban csak a további kutatások fényében erősíthetünk vagy változtathatunk meg.”

 Hozzáteszem hogy 1999-ben már módosította ezt a kimaradást és javasolja 614 aug. végétől 915 szept. elejéig. Ez gyakorlatilag 300 év.

 Jelezni szeretném, hogy mire az ember komolyan vehet egy elméletet hallatlan mennyiségű és minőségű tényanyaggal kell azt megalapozni. Nehogy azt higgyük, hogy a hasára ütött mert szeretett volna imponálni a kutatótársainak és kitalált valamit. Ő 91 óta módszeresen ennek a feltárásra gyűlnek az adatok.

A folyóiratnak melyben publikált 95-től megváltoztatta a címét, Zeite Sprungen, melynek fordítása: Időugrások, melyben nagyon kiváló kutatók írnak, akik nem az utcáról érkeztek, ők nagyon jó nevű kutatók.

 Illignek 1992-ben megjelenik egy München közelében levő helységben a következő című könyve: Fiktív Károly, akit mi Nagy Károlynak nevezünk. A cím telitalálat.

Ha valaki ezután sem olvassa el ezt a könyvet, az olyan címre, hogy kitalált középkor sem fog ráugrani. Tehát ez volt az első könyve és már megjelenésekor elkezdődött a már számunkra is ismerős foglalkozásmód, hogy megjelent egy Deniken a történetírásban is, aztán az is, hogy persze, már megint a magyarokkal van baj.

 És ehhez azt kell tudni, hogy a bajor nép nem egészen német, ő emberszabásúbb. Valami olyat képvisel, hogy megdöbben az ember, hogy mennyire nem Illig bele a német összképbe. Sem etnikai sem viselkedés szempontjából és ezt ők nagyon pontosan tudják. Ezeket a címkéket nem mi aggatjuk rájuk. Akárhol is vizsgáljuk a bajorok szereplését ma, mindig jön egy elbiggyesztett német ajak, hogy már megint a bajorok...

Holott ha valakinek köszönhetik hogy egyesült mai állapotukban megmaradhattak a II. világháború, azok a bajorok, mert ha ők ki nem tartanak a német egység mellett, akkor ma bizony nincs Németország.

 Az 1994-es kibővített kiadás már merészebb volt, címe: élt egyáltalán valamikor is Nagy Károly?

 1996-ban jelentette meg először a Kitalált középkor című munkáját, Münchenben. Ez a mű 2000-ben már a kilencedik kiadásánál tart. Ehhez azt kell tudni, hogy új kiadásnál minimum 10.000 példányban el kell kelnie Németországban. Ez tehát minimum 90 ezer 2000-ig.

Közben 98-ban megjelent ugyanennek zsebkönyv változata is. Ez azért is különösem érdekes számunkra, mert a címlapján egy olyan festmény van, melyen Nagy Károlyt koronázza a pápa, de furcsamódon az amit a fejére tesz egyértelműen a Magyar Szent Korona. Sajnos a reprodukció szerzője nincs megnevezve és eddig még nem is találtam semmi erre vonatkozót. Ezt gyorsan meg kell tudnunk, mert rendkívül fontos tételről van szó! Ehhez segítséget kérek, ugyanis ez az egy kép többet elárul a szándékról, mint bármi más.

 1999-ben megjelent a folytatása a Kitalált középkor című könyvnek, melynek címe: Ki forgatta át az órát? Ki állította át az órát?

Ez azért nagyon lényeges kérdés mert végül is minden nagy felfedezéssel kapcsolatban mindig elkövetünk egy típus hibát.

 Pl. Az aranyművesek annak idején egyértelműen kiderítették, hogy Dukász Mihály nem lehet eredeti a Magyar Szent Koronán. A reagálás nem az volt, hogy köszönjük a felismerést, ami egyértelmű és cáfolhatatlan, hanem az hogy ugyan kinek lett volna ez érdeke? És ugye figyelünk? Nem a ténnyel foglalkozik, hanem amíg nem tudod bebizonyítani, hogy kinek volt érdeke, mikor, miért, addig magát a tényt sem veszik komolyan. Ez módszertanilag megengedhetetlen és ráadásul nem is jóhiszemű, itt már aljas szándékokat is föl lehet tételezni. Tehát ilyen kérdésre én már nem válaszolok, hanem visszacsatolom a kérdezőt mintegy bumerángot, hogy döbbenjen rá, hogy milyen aljasul manipulálták őt, hogy egyáltalán ilyen kérdést megenged magának.

 Mindenesetre nagyon sokan tették fel Illignek is a kérdést, hogy ugyan ki lehetett az és hogyan lehetett ezt megvalósítani? És ő is nagyon finoman figyelmeztetett rá, hogy ez a két kérdés nem szigorúan kapcsolódik egymáshoz. Tehát attól hogy ő esetleg nem tudja pontosan megmondani, hogy ki állította át az órát, attól még az az óra át van állítva. Tehát attól még az a 10 nap amit XIII. Gergely pápa korrigált, még nem fog ugrásszerűen megnőni 13 napra. Ez egy külön kérdés és különös szerencse kell hozzá, ha mégis meg tudja mondani. Ez egy másik kérdés. Mindenesetre nagyon komoly érdekeltségeknek kellett közrejátszani, mert itt nem babra megy a játék. A 2. könyv jelentős része még nem ezzel foglalkozik hanem egyszerűen ennek a lebonyolítási lehetőségeivel. Ugyanis rögtön ezzel kezdi egy átlagember ha ezt meghallja, hogy ugyan már, ez kivitelezhetetlen, az teljesen lehetetlen, hogy ne vették volna észre, ne derült volna ki és ezzel meg nem buktatták volna. Aki így fogalmaz, annak megbocsátható ha nem ezzel foglalkozik. De ha egy szakember fogalmaz így, az megbocsáthatatlan. Ugyanis aki ennyire nem ért dolgokhoz az még kérdést se tegyen fel. Mert kérdést nem szabad így feltenni, mert itt nagyon lényeges dolgokról van szó és kérdésekkel nagyon-nagyon keményen lehet csúsztatni.

Mindenesetre aki szakember, azonnal tudja, hogy a középkornak abban a szakaszában, melyről itt szó van, nem abszolútumhoz mérték az időt. Tehát az, hogy mi kijelentjük, az lehetetlen volt, Árpád után itt mindenki tudta, hogy mikor született Jézus, és ahhoz képest mindenki tudta, hogy hol tartunk. Lehet, hogy tudta, lehet hogy nem, egy tény nem így számították ki. Az átlagos időszámítás indikcióktól (beiktatás) történt. Tehát ha királyság volt, akkor a király indikciójától, ha hercegség volt, akkor a herceg indikciójától, ha pápaság volt, akkor a pápa indikciójától. És senkit nem érdekelt, hogy egy abszolút időponthoz képest ez most 720 vagy 220 vagy 1220 év. Ha egyáltalán számolt abszolútumhoz, akkor az sem Jézus születése volt, hanem a világ teremtése.

(folytatjuk)